A londoni olimpia remek sportújságírói teljesítményekre sarkallt minket, de a szakma legnagyobb hazai hibáira is rávilágított, főként hozzáállásunkat illetően. A brit sajtó például nem csak az érmeseket, hanem a döntősöket és pontszerzőket is istenítette, győztesként ünnepelte, így a szurkolók is tisztában voltak azzal, hogy már a részvételi jog kivívása is óriási siker. Példát vehetnénk róluk, hiszen a sportközvélemény kialakításában fontos szerepünk van.

Ha nem érezzük ezt a felelősséget, és nem tudunk józan fejjel értékelni, ne csodálkozzunk, hogy generációnk aranycsapatának szövetségi kapitánya, Kemény Dénes ilyen kritikával él:

- Éreztél-e olyat, hogy a két vereség után egy kicsit elkezdenek leírni minket?
- Magyarország felől igen. Itt nem. A magyar sportközvélemény már csak ilyen. Amennyire istenítik a csapatot a tegnapi meccs után, az sem reális, mint ahogy az sem volt reális, amennyire temették az első két meccs után.

Pont mi írjuk le két vereség után a háromszoros olimpiai bajnok válogatottat. Pont mi, akik a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában hétről-hétre élőben látjuk, hogy miért is hazánk a vízilabda nagyhatalma. Nem mentség, hogy pesszimista országban élünk, sőt, tenni kell ez ellen, különben a közvélemény is mosolyszünetet köt az ötkarikás játékokkal, a részvétel és az önmagáért való játék pedig senki szemében nem lesz erény.

Az elmúlt hetekben sokan sóhajthattak fel: végre nem csak a foci! Az óriási magyar sikereknek köszönhetően a legrangosabb európai kupasorozat selejtezőjében gyorsan lenullázott, itthon egyébként veretlen bajnok is háttérbe szorult, ami a hírek súlyozását illetően el kellene gondolkodtatnia a hazai sportmédiát. Nem a labdarúgásnak kívánok kevesebb reflektorfényt, hanem a többi sportágnak többet.

Az éremtáblázaton minden várakozást felülmúltunk, ami fel kell ébresszen minket: a kajak-kenu és az úszás mellett más sportágaknak is nagy figyelmet kellene szentelni, mint például a küzdősportok, a sportlövészet, a vívás, és minden más, amelyben olimpikonokat nevelnek a hazai szaktekintélyek. Az olimpia előtt a többség tisztában sem volt azzal, hogy ki az a Csernoviczki Éva, Lőrincz Tamás vagy Szilágyi Áron, pedig dobogós helyezéseik semmiképp sem sorolhatóak a bombameglepetés kategóriába. Minden sportoló megérdemelné, hogy tehetségéhez méltó törődést kapjon a médiától, már a kiugró eredmények előtt, amivel talán folyamatos nyomást lehetne gyakorolni azokra, akik mindig csak az olimpiai sikerek után tesznek ígéreteket a modernebb uszodák és sportkomplexumok építésére, melyek később a reflektorfénnyel együtt elhalványulnak.

A későbbi sikerekhez pedig a leginkább azzal tudnánk hozzájárulni, ha hangsúlyoznánk a sport fontosságát és kedvező hatásait. Nem is lenne szükség drága reklámkampányokra, ha az élsportolók tapasztalatait, tanácsait és mentalitását átadnánk a magyaroknak. Heti három ilyen témájú anyaggal jobban menne sok minden.

2 Hozzászólás:

Szólj hozzá!

Email cím (nem tesszük közzé)

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Top