Ha már a nyomtatott sportsajtó búcsúját elkerülhetetlennek gondolom, talán ideje boncolgatni, hogy milyen fejlődési lehetőségek állnak az internetes sportújságírás előtt. Az online tartalmakkal szemben hiába kerülnek egyre nehezebb helyzetbe a trendeket diktáló amerikai, és a szintén süllyedő hajóba szállt magyar lapok, a weben publikálók nem dőlhetnek hátra. Ha így történne, megállna az online tartalom fejlődése a reklámpiacon. Az Egyesült Államokban már megelőzte a print kiadványokat, Angliában és Németországban pedig a televíziózást is.

Hogyan lehet a reklámtortából kijutó szelet még nagyobb és édesebb? A vizualitás szerepének növelésével.

Induljunk ki a közösségi médiából, amely mostanság a tartalomfogyasztás alfája és omegája. Ha valaki végiggörget az üzenőfalán, máris észreveszi, hogy mi uralja a Facebookot. A képek. A legnépszerűbb közösségi oldalra naponta 300-350 millió fotót töltenek fel, azokat kétszer annyian adják tovább, mint a szöveges bejegyzéseket, a kiposztolt linkekre pedig 20 százalékkal több kattintás érkezik, ha egy képet is csatolnak hozzá. Mark Zuckerberg csapata nem véletlenül lépett idén a vizuális tartalmak kiemelése felé, óriási mennyiségük miatt még azok formátumát is megváltoztatja. Az Egyesült Államokban időközben egy másik közösségi oldal, a Tumblr is hódít, nemrég a tíz leglátogatottabb honlap közé került, a bejegyzések közel felét pedig a fotók teszik ki.

Az irány egyértelmű: az emberek egyre kevesebb szöveget és egyre több vizuális tartalmat várnak el. Az átlagos olvasó nem szeret 1800 karakternél hosszabb szövegeket olvasni az interneten (sem), minél egyszerűbben befogadható tartalomra vágyik, miközben információéhsége továbbra is óriási.

E kettősség miatt kell képileg megjeleníteni a mondanivalót. Legyen szó adatok hosszú soráról, információk közötti összefüggésről, véleményről vagy egy történet elmeséléséről, mindent lehet vizualizálni. Az adatok ilyen jellegű feldolgozása nyugaton külön szakma, éppen ezért egy adatújságíró, David McCandless segítségét kérem, hogy elmagyarázza a lényeget. Egy 18 perces videóban, amelyet minden újságíró számára kötelezővé tennék.

Ha jó kérdéseket teszünk fel, akkor hasznos és érdekes információkhoz jutunk. Az adatújságírásnál ez még inkább így van, ha a kíváncsiság megfelelő technikai tudással és kutatással párosul. Így lehet az adatdzsungelből tisztásra jutni, rengeteg információt kis területre préselni. Uj Péter volt és jelenlegi vállalkozása, az Index és a 444 számít a legbátrabb kísérletezőnek a magyar médiában, és ennek az adatok megjelenítése téren is eredménye van. Mindkét oldal használ infografikákat – az Index legjobbjai itt összegyűjtve láthatók -, a 444 pedig olykor véleményt is így jelenít meg.

Példaértékű mindez, és mielőtt a “jó, de biztos szaktudás kell hozzá” válasz érkezne, elárulnám: ingyen is megoldható. Plusz költségek nélkül online alkalmazások sorával lehet kipróbálni az új technikákat, a 444 is ilyeneket használ. Sport témban is. Ugyanazt, mint itt a nemzetközi szinten is elismert Guardian, de az infogr.am nyújtotta lehetőségeket az ehhez hasonló anyagok használják ki maximálisan.

Persze nyugaton már nem érik be ennyivel, már túl vannak a kísérletezési fázison, jóval összetettebb adatvizualizációs projekteken is szoktak dolgozni. Így történt a londoni olimpia alkalmával is. Az ötkarikás éremtáblázatok és nemzetek közötti összehasonlítások megannyi verzióját hozták létre, amelyeket az olvasók különböző szempontok alapján változtathattak.

A szurkolók szeretik ha sok információhoz és statisztikához jutnak kedvenc csapataikról vagy játékosaikról, de egyértelmű, hogy szívesebben néznek meg a feljebb linkelt grafikákhoz hasonlókat, mint mondjuk az ilyen, szövegközpontú információs kavalkádot, amelyet át sem látnak igazán, mire a végére érnek. Már ha egyáltalán van annyi türelmük.

A látványos megoldásokhoz természetesen kell némi statisztikát és webprogramozást is tanulni, de a School of Data nevű szervezet pont azért jött létre, hogy segítse az újságírókat a modernizációban. Kiadtak egy online is elérhető kézikönyvet, amely minden alapvető tudást a kezünkbe ad az egyszerű Excel táblázatok készítésén át a “titkosított” adatok feloldásáig. Kiegészítésként találtam egy listát is, amely az adatújságírásban hasznos információkat és legfontosabb alkalmazásokat gyűjti össze.

Ha a sportmédia legjobbjaitól szeretnénk ötleteket ellesni adatvizualizáció terén, akkor irány a New York Times sportrovata, ahol az ötkarikás játékok alatt zseniális animációkkal foglalták össze például a férfi 100 méteres síkfutás vagy 100 méteres gyorsúszás olimpiai történetét. A megfelelő tudással már csak a képzelet szabhat határt, olyan is előfordult már, hogy egy videóban a számítógépes játékok stílusában rekonstruáltak egy lóverseny izgalmas futamát.

Az infografika és az animáció mellett a prezentáció eszközével is lehet élni, ez főleg a történetmesélés kapcsán ajánlott. Az adatok közötti összefüggés után a sztorik előadása kiált leginkább a vizualizációs megoldások után, a hosszabb történeteket nem olvasni szeretik, hanem megnézni (elég ha a film- és könyvipar helyzetének különbségeire gondolunk).

Erre is vannak ingyenes eszközök, elég a két legnépszerűbbet említeni: a SlideShare – amit a legnagyobb szakmai közösségi oldal, a LinkedIn nemrég felvásárolt -, illetve a leghíresebb magyar startup, a Prezi is alkalmas remek prezentációk készítésére, amelyekkel az olvasó dolgát megkönnyítjük. Előbbi sokkal inkább a webes felületekre tervezett, utóbbi viszont kétségkívül látványosabb, hiszen 3D hátterek és animációk, sőt hangfájlok is beilleszthetők.

A webes történetmesélésben további hazai sikerekről is be lehet számolni, hiszen a magyar fejlesztésű Soo Meta nemrég a szilícium-völgyi befektetők előtt is bemutatkozhatott. A szaktudás tehát helyben van, a magyar sportszájtoknak érdemes lenne összedolgozniuk a szakértőkkel, vagy legalább kihasználni a szolgáltatásaikat.

 „A sport szerelmesei azért imádják a statisztikákat, mert közelebb hozza őket a játékhoz, illetve a kedvenc csapatukhoz és játékosukhoz.”

Steve Peck, az SAP globális stratégiai kezdeményezésekért felelős vezető alelnöke.

Ezzel nem lehet vitatkozni, ahogy azzal sem, hogy statisztikából akad bőven, elárasztanak minket az interneten, rendezésükhöz van szükség az adatvizualizációra is. A számok nem hazudnak nekünk és nem unalmasak, nem úgy mint a mérkőzések utáni sablonos nyilatkozatok, az Egyesült Államokban éppen ezért lett igazán népszerű a statisztikák feldolgozása. A fenti idézetet pedig nem véletlenül emeltem ki, ugyanis nemrég egy történelmi lépésre került sor: az SAP szoftvereinek segítségével elérhetővé tették az NBA összes statisztikáját. Nem csak a frisseket, a kosárlabda-liga adatai között 1946-ig visszamenőleg bárki böngészhet.

Hazánk és a világ legnépszerűbb sportága csak látszólag nem számszerűsíthető olyan szinten, mint az amerikai sportok: a labdarúgás óriási lehetőségeket rejt magában. Az Opta például csapatok, médiumok és szurkolók számára is szolgál statisztikákkal, amelyeket vizuálisan is megjelenít. A videó a kulisszák mögé visz minket, láthatjuk hogyan dolgoznak egy mérkőzés alatt.

A cég egyik partnere a FourFourTwo, a világ legnépszerűbb focimagazinja az Opta adatait felhasználva saját mobilalkalmazást fejlesztett, amelyen a szurkolók élőben érhetik el a mérkőzések legérdekesebb statisztikáit, de számítógépen is követhetőek, amelyeket be lehet építeni a tudósításokba vagy elemzésekbe. A Népsport bloggerei sűrűn ki is használják ezt a lehetőséget. A WhoScored is mestere az infografikáknak, amelyek a nyilatkozatháborúk helyett egy aktuális vitára röviden és tömören tesznek pontot, ahogy a mellékelt ábra mutatja.

Ahogy már arról beszámoltam, ezen a területen is fut magyar projekt: a StatzUp ígéretes vállalkozásnak tűnik, májusban elvileg ki is adja első mobilalkalmazását.

A hazai statisztikai és információs bázis fejlesztésére a Népsport médiatörténelminek nevezhető lépésre szánta el magát: a több szabadidővel és az átlagos sportújságíróknál specifikusabb és nagyobb lexikai tudással rendelkező sportbloggerek Wikipédia szócikkek létrehozására és fejlesztésére vállalkoztak. Van bennük potenciál, ezért érthetetlen, hogy a Nemzeti Sport miért nem fűzi szorosabbra a kapcsolatot a megmondóemberekkel, akik hamarosan magyar nyelvre is lefordítják az európai futball történetének legfontosabb könyvét.

 “A fotós szakma minden problémája megoldódna, ha rájönnének, hogy ha az oldal háromnegyede kép, akkor nem a képen kellene spórolni.” 

Völgyi Attila, fotóriporter

Jogos felvetés, amin sok főszerkesztőnek kellene elgondolkodnia. Az eddigiekből kiderült, hogy a jövőben a vizualitás uralhatja a médiát, de sokan nem ennek megfelelően alakítják a szerkesztőségeket. Ha én ilyen pozícióban lennék, első dolgom lenne minden kollégát egy jó kamerával rendelkező okostelefonnal felszerelni, kerül amibe kerül. Furcsa mód ugyanis az iPhone számít a legnépszerűbb fényképezőgépnek, amellyel az internetes és a nyomtatott lapokban egyaránt vállalható fotók készülhetnek. Hogy csak a munkahelyemről hozzak példát: legutóbb egy telefonnal készített képet kaptam egy edzőtáborból, amelynek minőségére egy szava sem  lehetett a szerkesztőknek, amióta pedig a Délmagyarország rovatvezetője kapott egy középkategóriás okostelefont, a fontos események után azonnal videók kerülnek ki az oldalunkra, mint például itt. Ez az irány pedig nemcsak a sportújságírókra jellemző: a londoni olimpián a Guardian egyik fotóriportere kizárólag egy iPhone és néhány alapkiegészítő segítségével készített képeket, amelyekről ránézésre azt hinné az ember, hogy profi fényképezőgéppel készültek.

Ilyen technikai fejlődés mellett lassan megjelenhetnek az amatőr sportfotósok, akiknek egy mobil mellett elég egy számítógép, valamint egy havi négy-öt ezer forintos kiadás, és kész a mini szerkesztőség. A vállalható plusz költséget a világ legjobb képszerkesztője, az Adobe Photoshop jelenti, amelynek új verziói csak online előfizetéses rendszerben lesznek elérhetőek, cserébe viszont mindössze havi 20 dollárba kerülnek, sőt, az alapvető funkciókkal rendelkező mobilos változat öt dollárért is elérhető.

A nyomtatott sportsajtóban talán még fontosabb a képközpontúság, mint online. Iparági pletykák szerint a Nemzeti Sport évekkel ezelőtt megbízott egy külföldi designert, hogy az újság tördelését modernizálja. Előállt egy olyan felosztással, amelyen óriási képek voltak, és alig kétezer karakternyi szöveg fért el köré. Nem fogadták el, pedig jól látta a belső oldalakra vonatkozó trendeket, a címlapról nem is beszélve. Meg kell nézni például az egyik spanyol sportnapilap, a Marca címlapjait: közel annyira a kép uralja azokat, mint amennyire a magazinoknál szokás. Ez az irány manapság már jelentkezik a Nemzeti Sport címlapjain is, mint például itt.

Az eddig felsoroltakon kívül még sok más eszköz áll a sportszájtok rendelkezésére, jöjjön még néhány “apróság”. A GIF, a Tumblr, a Vine, valamint a mémek hasznosságáról már korábban is értekeztem, a linkekre kattintva elolvashatóak a posztok. A Pinterest a képek és videók közösségi oldala, mára a világ negyedik legnagyobb internetes forgalmat generáló forrásává vált, főként a nők körében népszerű, így a férfi sportolókról készült képekkel őket is jobban be lehet vonni a tartalomfogyasztásba. Az Instagram több mint 100 millió aktív felhasználóval rendelkezik, a képmegosztó mobilalkalmazást szintén érdemes kipróbálni, az ESPN például rendszeresen posztol, a fényképek használhatóságáról pedig mindent elmond, hogy néhány hete a New York Times címlapjára egy baseballjátékos Instagram-fotója került. A hangos képriport műfaját itthon az Origo próbálta ki először, és több sporttémájú anyag is bizonyítja, milyen egyedi és emberi hangulatot lehet átadni például egy csörgőlabdacsapat vagy egy hetven éves birkózó életéből. A legextrémebb történetmesélési lehetőség pedig a képregény készítése. Amilyen furcsának tűnhet elsőre az ötlet, olyan népszerű volt a Népsport sorozatának első része, amit a Guardian is felkapott.

Ki merem jelenteni: érdemes kihasználni az eddig felvázolt lehetőségeket. A trendek követése viszont nem csak ennek bevállalásában áll, hanem a jövőbe fektetésben, erre pedig szintén a Guardian nyújtja a legjobb példát. A patinás lap digitális újságírókat taníttatna ki, méghozzá egy egyetemmel együttműködve. Az indoklás pedig példaértékű.

“A Guardian a nyílt, őszinte, bátor és profi újságírás támogatója kíván lenni, s olyan szakembereket képezne, akik ki tudják használni az új technológiák előnyeit, ahelyett, hogy megijednének tőlük.”

Richard Lindsay, a GNM PR vezetője

4 Hozzászólás:

Szólj hozzá!

Email cím (nem tesszük közzé)

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Top